Bár ma már mindennaposnak tartjuk a zoknit, régen csak a nemesség luxusa volt évszázadokon át.
Ha többet szeretnél megtudni a zoknik történetéről, akkor jó helyen jársz.
A zokni szó eredete
A "zokni" szó etimológiája nyelvenként eltérő. Angolul a "sock" a régi angol "socc" szóból származik, ami egy könnyű papucsra utal. Ez a kifejezés a latin "soccus" szóra vezethető vissza, amit a római komédiaszínészek viseltek. Még tovább visszamenve a "soccus" az ókori Görögországban a "sykchos" szóból ered, ami szintén egy alacsony sarkú cipőt jelentett, amit általában színészek hordtak.
Korai példák
A zoknik legkorábbi formái nem igazán hasonlítottak a mai ruhadarabokra. Bár anyaguk és megjelenésük eltérő volt, az egyik legrégebbi ruhadarabok közé tartoznak, amiket ma is használunk.
Kr.e. 5000 körül valószínűleg állatbőrből, szőrméből és növényi anyagokból készültek, amiket a láb köré csavartak és a bokára kötöttek. Egyik sem maradt fenn, de a régészeti bizonyítékok és barlangfestmények utalnak arra, hogyan nézhettek ki. Ezek a korai zoknik valószínűleg nem voltak túl tartósak, de megvédték a lábakat a horzsolásoktól, vágásoktól és fertőzésektől.
Más korai bizonyítékok az ókori Görögországból származnak. A Kr.e. 8. században Hesiodosz görög költő megemlítette a "piloi"-t "Munkák és napok" című versében. A piloi egyfajta zokni volt, amit szandál alatt viseltek, és állati szőrből készültek.
A legkorábbi bizonyíték arra, hogy az emberek olyan zoknit viseltek, ami jobban hasonlít a maiakra, az ókori Rómából származik, évszázadokkal Hesiodosz után. A 2. század körül a rómaiak szövetdarabok összevarrásával kezdték el készíteni a zoknikat. Ebben az időben Észak-Angliában is viselték ezeket a ruhadarabokat. A northumbriai Vindolandában egy gyerekméretű gyapjúcipőt találtak, amit zokniként használtak, ami Kr.u. 2. századból származik.
A zoknik evolúciója: a középkor és a kora újkor
A középkorra a zoknik viselése a nemesség és a gazdagság jelképévé vált, és már nemcsak a funkciójuk, hanem az esztétikumuk miatt is nagyra értékelték őket. A varró- és kötőgépek feltalálása előtt Európában, az 1500-as években, a zoknikészítés időigényes és drága volt. Egyes munkásosztálybeliek maguk készítettek a zoknit és harisnyát, de csak a gazdagok engedhették meg maguknak a stílusosabb darabokat.
A változó divat hatással volt a ruhadarab típusaira és stílusaira is. Ahogy a bricsesznadrágok rövidebbek lettek, a zoknik hosszabbak, új színekben és mintákban készültek, míg végül a mai harisnyanadrághoz hasonlóvá váltak.
A 15. századra Franciaországban és Olaszországban a férfiak selyemharisnyát viseltek, ami hamarosan európai trend lett. A rugalmas anyag miatt könnyebben lehetett mozogni és kiemelte a láb formáját. 1490-re a bricsesznadrágot és a harisnyát összekapcsolták, hogy élénk színű és mintás harisnyanadrágokat hozzanak létre selyemből, bársonyból vagy gyapjúból.
1589-ben William Lee, egy angol pap feltalálta a kötőgépet, ami megkönnyítette és felgyorsította a harisnyakészítést. Ezek az új gépek hatszor gyorsabban tudtak zoknit készíteni, mint a kézi kötés. Lee találmánya, amit asszisztense, John Ashton továbbfejlesztett, forradalmasította a textilgyártást. Sok technika és elv, amit kidolgoztak, még ma is használatos.
A 17. század végén a divat változott, új stílusok és anyagok jelentek meg a gyártásában. A nadrág hosszabb lett, így rövidebb zoknikra volt szükség, amelyek a vádli közepéig vagy a comb közepéig értek. Emellett a pamut népszerű anyaggá vált a ruházat terén. Végül a „zokni” kifejezés széles körben elterjedt, és felváltotta a „harisnya” kifejezést.
Az anyagok, technológia és stílusok fejlődése ellenére a szegényebbek továbbra is ősi technikákat alkalmaztak lábaik védelmére és melegen tartására. Míg a nemesek különböző hosszúságú és színű zoknikkal voltak felszerelve, a szegényebbek egyszerű kendőket csavartak a lábuk köré. Bár az ilyen típusú lábvédők használata az évek során visszaszorult, a kelet-európai hadseregek állítólag még a 20. században is használták őket.
Sok más termékhez hasonlóan ezeknek a ruhadaraboknak a fejlődését is nagyban befolyásolta az ipari forradalom. Az 1800-as évekig a kézi kötők továbbra is készítettek zoknit a gépek mellett, miután azok megjelentek a 16. században. Az ipari forradalom alatt azonban minden megváltozott – ahogy a technológiák és gépek fejlődtek, szinte minden szakmában elkezdték helyettesíteni az embereket.
A 19. század elején a körkörös kötőkeretek is bekerültek a gyártás folyamatába, még inkább gépesítve ezt a munkát. Ennek következtében sok ember elvesztette az állását, de a technológia lehetővé tette, hogy a zoknik szélesebb társadalmi és gazdasági rétegek számára is elérhetők legyenek.
Az 1960-as években a merész és élénk stílusok domináltak, mint például a mintás, csíkos vagy pöttyös darabok. A térdig érő zoknikat gyakran miniszoknyákkal és rövid ruhákkal viselték, színes és vidám megjelenést kölcsönözve az öltözéknek.
A '70-es években a kényelem és a praktikum került előtérbe. A csőzoknik és bokazoknik népszerűek voltak, sok esetben viselték őket tornacipőkkel és más sportos ruházattal. Ezek a zoknik egyszerű, egyszínű stílusban készültek, és a funkcionalitásuk miatt választották őket.
A '80-as években a zoknidivat is a merész divat részét képezte. Az élénk, neon színű modellek és a merész minták, mint például a csíkos vagy pöttyös darabok, nagyon népszerűek voltak. A lábmelegítők is hatalmas népszerűségnek örvendtek, főleg sima leggingsek vagy harisnyanadrágok díszítésére használták őket.
A '90-es években a praktikus és figyelemfelkeltő dizájnok voltak a fő trendek. A vaskos sportos és a térdig érő zoknikat általában tornacipőkkel és sportruházattal viselték.
A 2000-es évek a kényelem és a praktikum évtizede volt, ahol a divat és a funkcionalitás egyaránt fontos szerepet kapott. A mélyen dekoltált és a nem látható darabok népszerűek voltak, mivel az emberek kényelmes és diszkrét lábbeliket kerestek. Az atlétikai zoknik is népszerűek voltak, gyakran viselték őket sportruházattal és tornacipővel.
Az elmúlt években a technológia tovább fejlődött, és még speciálisabb, nagy teljesítményű ruhadarabok készültek. A szintetikus szálak nélkül szinte lehetetlen lenne elérni azokat a tulajdonságokat, amiket ma elvárunk egy jó minőségű zoknitól.
Herbert zoknik
A Herbert zoknik kiváló minőséget képviselnek, amelyek előállításánál kiemelten figyeltünk a kényelemre és a tartósságra. A gyártás során 11% anyagtöbbletet alkalmazunk a szár és a talp részen, hogy elkerüljük a zsugorodást. Duplaszálas kötési technológiával készülnek, amely meghosszabbítja az élettartamukat, akár 100 mosásig. A 4 szálas fektetett orrlezárási technika kényelmes és strapabíró viseletet biztosít.
Ezek a zoknik nem tartalmaznak káros vegyszereket, így mentesek többek között a formaldehidektől és az azo-színezékektől, amit a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság is igazolt.
Gyakran ismételt kérdések
Milyen anyagokból készülnek a legjobb zoknik?
Általában pamut, gyapjú és szintetikus szálakból (például nejlon és elasztán) készül. A pamut jól szellőzik és kényelmes, a gyapjú melegen tart és elvezeti a nedvességet, míg a szintetikus szálak rugalmasságot és tartósságot biztosítanak.
Hogyan válasszam ki a megfelelő zokniméretet?
A megfelelő méret kiválasztásához ellenőrizd a csomagoláson, vagy a termék leírásnál feltüntetett mérettáblázatot, és hasonlítsd össze a saját lábméreteddel. A zokniknak illeszkedniük kell, de nem szabad túl szorosnak lenniük, hogy ne akadályozzák a vérkeringést. Az is fontos, hogy ne csúszkáljon a cipőben.
Hogyan mossam a zoknimat, hogy hosszabb legyen az élettartama?
A hosszabb élettartam érdekében érdemes őket kifordítva mosni, hogy megóvjuk a mintákat és a szöveteket. Használj kímélő mosószert és kerüld a túl forró vizet. A szárítógép helyett inkább szárítsd őket levegőn, hogy elkerüld a zsugorodást és az anyag károsodását.
